Egy modern fogászati klinika eszközei

Egy bűvész nem mutatja meg a trükkjeit, de mi igen!

Fúró, nyálelszívó, fogtükör, injekció – a legtöbbünknek elsőre ezek jutnak eszébe, ha a fogorvosra gondolunk. Ám a 21. században ennél már jóval szélesebb egy modern fogászat eszközei, az analóg műszereket pedig egyre inkább felváltják a digitális megoldások.

Egy jó fogorvos kincset ér – szokták mondani, de az igazság az, hogy egy jó fogorvos manapság csak a megfelelő eszközökkel ér kincset. Az elmúlt évtizedekben ugyanis ugrásszerűen fejlődtek a fogászatban alkalmazott technológiák. Az újítások pedig tartósabb, kényelmesebb és gyorsabb kezelést tesznek lehetővé. A VitalEurope fogászati klinika nagy hangsúlyt fektet arra, hogy lépést tartson ezzel a rohamos fejlődéssel. Folyamatosan frissíti eszközparkját és a felhasznált alapanyagokat. Beniczky Ádám operatív vezető mutatja be, milyen korszerű eszközöket vetnek be a tökéletes mosoly érdekében.

Mindent tudó varázspálca gyökérkezeléshez

A konzerváló (vagy más néven fogmegtartó) fogászat egyik leggyakoribb eljárása a gyökérkezelés, amely remek megoldás arra, hogy egy rossz állapotú fogat megmentsenek a foghúzástól. Ennek során fel kell tárni a fog gyökércsatornáját, hogy eltávolítsák a fogbélt, majd betömjék azt. Mindeközben pedig nagyon figyelni kell arra, hogy a gyökértűkkel ne lépjenek ki a fogból az állcsontba. Sokáig ezt egyedül röntgennel tudták ellenőrizni, majd előrelépést jelentett az apexlokátor nevű, elektromos gyökércsatorna-bemérő eszköz elterjedése. Azonban még ezzel is körülményes a kezelés, mivel folyton meg kell szakítani a tisztítást és a tömést, hogy ellenőrizni lehessen a gyökércsatorna hosszát. A modern fogászati klinikák éppen ezért még egy szintet ugrottak, és olyan reciprok mozgású, gépi gyökércsatorna-tágítót használnak, amely beépített apexlokátorral rendelkezik. Ez a műszer tulajdonképpen három eszközt egyesít, mivel flexibilis fúrófejével biztonságosan képes eltávolítani a gyulladt szöveteket, menet közben pedig méri a gyökérhosszt. Páciensként ebből annyit érzékelhetünk, hogy hamarabb és kevesebb kényelmetlenséggel túlesünk a gyökérkezelés procedúráján.

A szép mosoly egy harapással kezdődik

Minél kiterjedtebb fogpótlásról van szó, annál fontosabb az optimális harapási magasság beállítása. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a felső fogsor mennyire fedi az alsót: ha túlságosan eltakarja (vagyis mély vagy megsüllyedt a harapás, például fogcsikorgatás miatt), az nem jó.

De ha már egy teljes fogsorra készül pótlás, mindenképp érdemes ezt is korrigálni. Akárcsak egy ház felújításánál – ha az alapoktól kezdjük a renoválást, jobb és tartósabb eredményt érhetünk el. Ennek modern módszere a támasztócsapos harapásregisztrálás. Lényege, hogy az alsó és felső fogsorra egy-egy lemezt helyeznek, a felsőn pedig hegyes végű csapok találhatók, amelyek az alsó sablonra rögzített lemezre támaszkodnak. A páciensnek ezután előre-hátra és balra-jobbra kell mozgatnia az állkapcsát, ez a mozgás pedig jellegzetes pályákat rajzol a lemezre, melyek metszése megmutatja, hol van középen a harapás. A csappal pedig szabályozható a harapás magassága.
Az egyéni harapásbeállításra szolgál még az úgynevezett arcív is, amely első ránézésre egy furcsa fülhallgatónak tűnik. Valójában az ízületeket összekötő tengely és a felső állcsont térbeli viszonyának meghatározására és a rágószervi rendszer alapsíkjainak leképezésére használják.

Mivel az arcunk nem szimmetrikus, ez az eszköz nagy segítséget nyújt abban, hogy egyéni adottságainkat átvigyék fogtechnikai szintre. Így a pótlásunk tényleg személyre, vagyis inkább mosolyra szabott lesz.

Amikor nem bízzák a képzeletünkre

Egy modern fogászati klinika mindent elkövet azért, hogy a páciensei előre meg tudjanak bizonyosodni arról, hogy leendő fogpótlásuk, mosolykorrekciójuk kényelmes és a lehető legesztétikusabb lesz. Ma már a végleges mű előtt ezért kérhető egy főpróba is a mock-upnak köszönhetően.

Korábban viaszból mintázták például a készülő fogászati hidakat, ami viszont szürkés színével messze áll a saját fogaktól, ezért a funkcióját sem tudja igazán betölteni. Egy modern fogászati klinika viszont néhány mikron (egy miliméter ezred része) vastagságú, csontszínű modellt is képes előállítani. Ezt be lehet próbálni a szájba, sőt akár néhány napig tesztelni is lehet, hogy milyen lesz a várható kész pótlás. (Illetve ha szükséges, ez alapján még lehet módosítani azon.)De a try-in mock-upokat más téren is alkalmazzák, például az overdenture fogpótlások esetén. Ezek olyan speciális kivehető fogsorok, amelyek egy négy implantátumon nyugvó fémrúdra (stégre) csatlakoznak. Ennek kialakítása hagyományos módon elég hosszadalmas és bonyolult. Ráadásul a sok technológiai lépcső következtében megvan a rizikója, hogy a végső átadásnál mégsem illeszkedik teljesen.A digitális lenyomatvétellel kombinálva azonban try-in anyag tömbből ki lehet faragni a fogsort és az ínyt (benne a stéggel). Ezt az átlátszó műanyagból készült mock-upot aztán be lehet próbálni a szájba, hogy finomhangolni tudják. Amikor már minden szempontból stimmel, visszaszkennelik, és az alapján elkészülhet a tökéletesen passzoló pótlás. A páciensek pedig legfeljebb azon lepődnek meg, hogy a végeredmény még annál is jobb, mint amire számítottak.

Ezek voltak tehát egy modern fogászat eszközei, ha Ön sem szeretné a véletlenre bízni, foglaljon időpontot még ma!